Tévhit a külföldi munkavállalásról

Az életünket már-már olyan természetességgel és terjedelemben töltik ki a tévhitek, akárcsak a levegő a rendelkezésre álló teret. Ekkora mennyiségű elavult gondolat közepette nem csoda, ha már azt sem tudjuk, kinek hihetünk egyes témákkal kapcsolatban. Ez sajnos a munka világát érintő kérdésekkel, hanem a karrierépítéssel kapcsolatban is, sőt! A munkavégzés szinte minden fajtájával, módjával kapcsolatban találhatunk tévhiteket. 

Például az, hogy minden munkahelyünkön legalább 4 évet el kell töltenünk ahhoz, hogy releváns tapasztalatként hivatkozhassunk rá, vagy hogy jobb, ha eltitkoljuk, ha voltak olyan időszakok az életünkben, amikor nem volt munkánk, mert csak így van esélyünk feljebb jutni és valódi megbecsülést kivívni. 

Ezekből szemezgetünk most. Nézzük hát a leggyakrabban hangoztatott tévhiteket!

Külföldön kolbászból van a kerítés

A csapból is az folyik, hogy külföldön minden mennyivel jobb. Bizonyos szakmákra ez valóban igaz, ám nem mindenkire érvényes egyaránt az a feltevés, hogy egy másik országban sokkal jobb élete lenne.

Nem mindegy ugyanis, hogy kényszermosogatást - vagy bámilyen, szakmai tapasztalatot nem igénylő könnyű vagy akár nehéz fizikai munkát -  vállalunk Angliában, vagy egy külföldi szoftverfejlesztő cég vezető pozíciójába kerülünk a szakmai múltunknak és a magabiztos nyelvtudásunknak köszönhetően. Kint ugyanannyira igaz, hogy a nyelvismeret és a szakmai tapasztalat jobban megnyitja a világ kapuit.

Illetve - bár ebbe sokan nem gondolnak bele - lelkileg sem feltétlenül mindenki alkalmas arra, hogy mindent maga mögött hagyva új életet kezdjen valahol máshol, egyedül. Ha mindenképp azt érezzünk, hogy el kell mennünk, de tartunk attól, hogy "magányos kivándorlóvá" válnánk, jobb olyan országot választani, ahol van ismerősünk, családtagunk.

 

Csak kapcsolatokkal megy

Kétségtelen, hogy szerencsésnek mondható az, aki kapcsolatai révén olyan állásajánlatot is meg tud pályázni, amelyet még meg sem hirdettek, vagy aki ki tud alkudni magának egy nagyobb fizetés pont azért, mert a cég egyik dolgozója igazolni tudja a jelölt tapasztalát és képességeit (mondjuk egy korábbi közös munkára hivatkozva). 

Azt azonban ne gondoljuk, hogy csak így van esélyünk a jó munkakörülményekre és a tisztességes fizetésre. Egyrészt a cégek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kizárólag az ajánlásokra hagyatkozva pótolják a kieső munkaerőt, másrészt még egy jó ajánlólevéllel sem feltétlenül borítékolható, hogy a miénk az állás. 

Pályakezdőként csak a hiányszakmákban van esélyünk

Lehet, hogy valamilyen szinten előnnyel indulnak azok a fiatalok, akik valamilyen hiányszakmát választottak, de az előnyöket csak az tudja kihasználni, aki szenvedélyből csinálja a munkáját, nem pedig kényszerből, az “ezzel legalább mindig lesz munkám, csak kibírom 10-20 évig a pályán” felkiáltással.

Ha szenvedünk a munkahelyünkön, mert olyan doglot kell nap mint nap csinálnunk, amit ki nem állhatunk, akkor csak átoknak fogjuk érezni az egészet. Ilyen helyzetben pedig valószínűleg az sem vigasztal majd minket, hogy biztos helyünk van. 

Ellenben ha valamibe szívvel-lélekkel, tanulás- és fejlődésvággyal felvértezve vágunk bele, biztosan nem marad el a siker. Egyébként pedig a jelen állás szerint éveken belül jó pár területtel bővülhet a hinyszakmák listája.

Ha szeretjük a munkánkat, mindig boldogok leszünk

Bármennyire is úgy érezzük, hogy megtaláltuk álmaink munkáját - amiben kiteljesedhetünk, és még az anyagi biztonságot is meg tudjuk vele teremteni -, azért arra ne számítsunk, hogy innentől nem leszenek nehézségeink, és nem lesznek olyan napok, amikor semmi kedvünk bemenni az irodába. Sajnos még a legjobb munka is lehet nehéz, stresszes és idegőrlő.

 

Ezeken kívül ne dőljünk be azoknak se, hogy ha 3-4 évente munkahelyet váltunk, azzal megelőzhetjük a kiégést; hogy a szerény fizetési igénnyel növeljük az esélyeinket egy állás elnyerésére; vagy hogy 45 év felett már reménytelen munkát találni.