Gyengébbek kedvéért: amit a felszolgálók/pincérekről feltétlenül tudni kell

Korábbi cikkünkben már írtunk a legfontosabb éttermi illemszabályról.
Most pedig bemutatjuk a felszolgálók munkáját a saját szemszögből.


Pincér, felszolgáló…
 Ő veszi fel a rendelésed, ő szolgálja fel az ételt és adja a számlát, ha úgy döntesz, hogy étteremben ennél. Az, hogy az emberek egy bizonyos része úgy dönt, hogy a rengeteg lehetőség közül pont ezt a szakmát választja, már jelzi, hogy esetükben nem mindennapi alakokkal állunk szemben.
A pincér látszólag mindent és mindenkit szeret. Munkáját serényen és kedvesen végzi, miközben rendületlenül mosolyog, bármi történjék.

 

Mielőtt pincér/pincérnő akad az utadba, vagy az asztalod mellé:


0. A pincér nem akarja, hogy a koszos asztalhoz ülj
A világegyetem egyik örök, megfejtetlen rejtélye, hogy ha egy étteremben mondjuk 25 teljesen egyforma asztal van (melyeken nem csupán a teríték és az asztaldísz ugyanolyan, de a konyhától, ablaktól, bejárattól való távolságuk és az ülőhelyek száma is tökéletesen megegyező), akkor a betérő vendégek 99%-a miért mindig az egyetlen, még éppen nem leszedett (tehát többnyire visszataszítóan mocskos) asztalnál foglal helyet, mintha más lehetőség nem is létezne. A pincér már nem is reménykedik benne, hogy valaha sikerülhet megfejteni ezt a talányt…Ugyanakkor alázatos, magában elrebegett kérése ez lenne minden újonnan betérőhöz (ami szemének gyors odavillanásából is látható), hogy: Ne oda, kérlek, csak oda ne!! 

 

1. A pincér (is) szereti, ha emberszámba veszik
Így van. Ezen kívül még azt is szereti, ha érkezéskor köszönnek neki, vagy legalább nem vágnak a szavába, nem fordítanak neki hátat és lökik fel, miközben ő illendően köszönti a betérő kedves vendéget.
Figyelem: nem számít köszönésnek ugyanakkor, lendületesen az asztalhoz ülve rádörrenni valami olyasmivel, hogy Egykávétlesszives, Étlapotnemkérek, vagy hasonlók.

 

2. A pincér nem szereti az ordibálást
Ha a pincér nem terem azonnal az asztalodnál, mint egy dzsinn, abban a pillanatban, amint intettél neki, az nem amiatt van, hogy mondjuk nem tetszel neki. Vagy mert olyan hülye, hogy nem érti, hogy azt jelezted intéseddel: szeretnél valamit, pont tőle.
Halkan megsúgjuk, hogy még a legkezdőbb pincér is sejti, hogy előbb-utóbb oda kéne menjen hozzád. Azért nem megy 2 másodpercen belül, mert Valószínűleg Mást Csinál Éppen. Ilyenkor két dolog is van, amit – tapasztalatok szerint – teljesen feleslegesen ordítasz a pincér után. 
Ezek közül az egyik az általában mélyített hangon elharsogott Elnézést!, a másik pedig a komplett, vagy részleges rendelésed.
Várj egy kicsit, menni fog ő magától is… Ha ordítasz, akkor mondjuk lehet, hogy kicsit később. 

 

3. Ha rendeléshez hívod, a pincéred arra kér: rendelj!
A pincér szereti, ha jelzed neki, hogy rendelnél. Ilyenkor oda is lép melléd, készülve arra, hogy most majd elmondod neki, mit választottál. Viszont ha ekkor nem rendelsz, csak az ő jelenlétében kívánod végigolvasni az étlapot kétszer, azzal próbára teszed a toleranciáját. Özön dolga van, amit intézhetne ahelyett, hogy hosszú perceken át nézze, ahogyan olvasol – kegyelmezz hát meg neki! Csúnya dolognak számít az is, ha olvasás helyett arra kéred, hogy ő mondja fel neked a menüsort.
Rendelésnél egyszerűen csak rendelj, nem olyan bonyolult: s a pincéred hálás lesz neked ezért!

 

4. A pincér nem örül, ha csápolnak neki
Miközben egy másik asztalnál veszi fel a rendelést, a pincér valószínűleg nem fogja azt félbehagyni amiatt, hogy valaki tágra nyílt szemekkel, székéből félig felemelkedve, kétségbeesetten csápol felé. Igen, lehet, hogy elfelejtettél még egy italt kérni, de gondolj csak bele: ha a rendelésed felvétele közben a pincéred egyszer csak közölte volna veled, hogy Stop, valaki ott veszettül integet nekem: Úristen, lehet, hogy szomjas! Rögtön jövök! – te mit éreztél volna?

 

5. A pincér nem szereti, ha ráküldöd az embered
Ha a pincérrel közölni szeretnél valamit – fizetnél, kérnél még valamit, fázol, vagy érdekelne, hogy hol a mosdó -, és ő nincs a közelben, ne az legyen a mentőötleted, hogy az asztaltársaság egyik tagját ráállítod az ügyre.Hiába követi majd az embered a pincért a konyháig, vagy próbálja elgáncsolni, miközben forró tányérokkal megrakottan halad: az a feladat, ami miatt a pincér éppen nem tud az asztalotokhoz rohanni, nem oldja meg magát. Jó, ha tudod, hogy a pincér ilyenkor nem aludni dől le, nem a haját igazítja, nem is távoli rokonokkal telefonál andalogva, hanem dolgozik. Be kell fejezze, amit csinál, és csak azután mehet hozzátok: felesleges bárkit ráküldeni, hogy levadássza neked.

 

6. A pincér nem az, aki elkészíti az ételt
Ezért aztán nincs hatással arra sem, hogy az általa precízen és gyorsan a konyhába továbbított rendelés alapján elkészített ételsor milyen sorrendben kerül ki hozzá. Ha huszadjára erőlteted nála, akkor is csak két dolgot tehet az érdekedben: 1: Utánanéz, és 2: visszatérve a döbbenetes információt közli majd veled: Készül.

Hasonló vonatkozik az italrendelésre is. Kérésedre lehet, hogy megint odamegy a pultoshoz, hogy azt üzened, hogy  a te italodat mostmár tényleg vegye előre a sorban – azonban arra már nincs hatással, hogy ilyenkor a pultos mekkora szeretettel, odafigyeléssel készíti majd el neked azt a többszörösen megsürgetett italt. Így ez az eljárás mindig némi kockázattal jár… Már ha érted. 


7. A pincér nem polip
Bármennyire is szeretné, a pincér nem képes a tizennyolc személyes asztal minden rendelését egyszerre kihozni… Ugyanakkor észreveszi a csalódott fújtatást azok részéről, akinek a tányérja már a vállára, hátára vagy feje búbjára sem fért fel, s emiatt a következő fordulóra maradt. Ilyenkor a pincért csak az vigasztalja, hogy ha 8-10 pár keze lenne, valószínűleg nem találna magára inget, így soha többé nem szolgálhatna fel ételt kedves vendégeknek.

 

8. A másik pincér nem a te pincéred
A tied éppen dolgozik, rohangál, máshol van – de te akkor sem nyúlhatod le a másik pincért! Nem csak amiatt, mert neki is megvan a maga dolga, hanem azért sem, mert ő nem szolgálhat ki téged – csupán megsürgetheti az eredeti felszolgálódat. Ez a taktika pedig, ha emlékszel még a hatos pontra, már a pultosnál sem jött be.

 

9. A pincérnek (is) fáj a lába
Tudom, mosolyog, de akkor is: biztos, hogy fáj neki. Ha mégsem fáj, akkor két eset lehetséges: vagy ma már fájt, vagy még csak most fog.
Ha kedélyes, hosszas csevegésre számítasz tőle, két dolgot érdemes átgondolnod:
Az egyik az, hogy miközben az időjárásról kérdezgeted vagy nevetgélve meséled neki a legviccesebb családi sztorikat, te ülsz az asztalnál, ő pedig ácsorog az asztal mellett… Ami azért nem ugyanaz, mert ő valószínűleg már órák óta le sem ült, egy pillanatra sem. A másik, hogy míg számodra ez egy ráérős kis eszegetés, addig őt közben hat másik asztal komplett asztaltársasága szidja serényen, hogy mit dumál – s ezzel ő tisztában is van. 

 

10. Ha nem öntött le semmivel, add csak szépen oda azt a borravalót
A pincérnek illik borravalót adni – és ez a megfogalmazás nem azt jelenti, hogy ha nincs kedved, hát ne adj.Mindketten tudjátok, ő is, te is, hogy a borravaló – bár nincs rajta a számlán -, járna neki, a fizetésének a része lenne. Így, ha

  • kitette a lelkét, hogy minden vágyad teljesüljön ottléted alatt,

  • ha nem öntött le semmivel, vagy

  • ha nem tette bármivel is élvezhetetlenné az étkezésed, akkor add neki oda azt a borravalót.

     

10+1: A pincér/pincérnő nem szabad préda!
Bizonyám. Talán ez az egyik legfontosabb tudnivaló mind közül. Ott van, mosolyog, talán még dögös is – mégsem jár az étel mellé, ha megkívánod! Más szituációban lehet, hogy ha párszor beszélgetsz egy igényes külsejű idegennel, aki még mosolyog is rád, az annak a jele, hogy alakul köztetek valami. Na, ez most a pincérrel nem az a helyzet. Ugyanis ő azért beszél veled, mert dolgozik. Csupán a munkáját végzi.
Kedvességéből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnod: ha jól megfigyeled, a szomszéd asztalnál ülő nyugdíjas csoportot is ugyanúgy, mosolyogva szolgálta ki, mint téged… Mégis, józanul végiggondolva, egészen kicsi az esély arra, hogy a társaság bármelyik tagja komolyan megtetszett volna neki, ugye?

 

forrás:carrie.hu